Íj és a nyíl

Grandpierre Atilla A magyar nemzettudat történelmi alapjai...

...című, innen letölthető cikkében írja:

Az emberi civilizáció főútján a következő korszakalkotó lépés a nyíl, az íj használata. Az istállóskői barlangban talált leletek szerint az íjat a Kárpát-medencében találta fel a későbbiekben nyílhegyeiről gravetti népnek nevezett [számára előadásában inkább íjfeszítőnek nevezendő] nép i. e. 35 000 körül (Gáboriné Csánk Vera, 1980, 177.). A mai Franciaország területén hasonló régészeti leletek csak 5-6000 évvel későbbiek (uo., 178). A gravetti műveltség a Selyemút övezetében őrződött meg legtovább, egészen az újkőkorig, amikor a civilizáció fejlődésének vezérfonalát átadta a Kárpát-medencében kifejlődött Ősi Európa civilizációnak.

Folytassuk nyelvészeti síkon, azzal, hogy íj szavunk az ív szó változata. Erről sok helyen, legutóbb flash címnél is volt szó (ahol kimutattuk, hogy az alant szexualitás résznél részint érintett hímtag görög formájának, a fallosz szónak eredete is nyílvesszőre, Bál-Ős Bal-Orionra megy vissza).
Azóta i címnél, külön alcímnél arra is kitértünk, hogy a szóvégi v/j nem is igazán tesz hozzá.
Yew címnél volt szó az óangol īw (Gerald Massey A Book of Beginnings című könyve második kötetének 380. oldalán if formát is közöl) szóról, mely ugye már nem íj, hanem tiszafa jelentéssel maradt fenn.
Lásd még nyíl címszót, nemcsak etimológiai vizsgálatért. Asztrál-szexuális vonatkozást és phallosszal kapcsolatos adatokat lásd Íj csillagkép címnél. Bognár Ferenc Nimrudi hagyományunk Boldogasszony-tisztelete, és Fekete Madonnái című cikkének idevonatkozó adatait Io istennőről, íj ajzásáról, stb. lásd ott ill. Jó címnél.

Az íj és a nyíl rendszere mögött egy olyan ősi magyar csillagászati-filozófiai rendszer húzódik, mely elképesztő távlatokat nyit meg.
A nyíl a nőiség (a nőnek kell nyitni, nyílni; már eleve a nyíl a NI, NÉ = nő alapszóból képzett) és a nyílvessző a hímség. Erre alapul a Nyilas-Nyílás évköri rendszer. A magyar alapszavak megjelennek más nyelvekben; magyar nyíl > *níl > latin nihil, nihilum = semmi (a valami hiánya) (lásd nihil).

Itt alant a szexuális tartalommal fogjuk kezdeni, de annyival vezessük elő, hogy a szex a nő részéről a fény és anyag címnél írottak alapján is a vágyást, befogadást jelenti. A nőnek, nőiségnek megfelelő sötét, a fekete az, ami a fény hiányában vágyja (lásd erről még hunger) azt: hogy megtermékenyítse, vagy, életkör szempontból, hogy a Nap újra az emelkedő félévbe lépjen. A jón címnél álló, széthúzott szavakkal logikailag jól megfér a kíván címnél is említett arab hawan = szerelem, vágy szó, melynek love címnél is taglalt Szíriuszos-Íj csillagképes értelmezését ugyan nem találjuk, de az ég (heaven) ívével látszik kapcsolatba hozható lenni.
Kijelenthető, hogy ahol ív (és íj) van, illetve ahol görbe, homorú, hajlást kifejező szavak előkerülnek, ott az íj értelem is meg fog jelenni valahol és ott a nőiségi hiányt (és az ennek megfelelő sötét, fekete, stb. értelmeket) találjuk, más nyelvekben nyelvi szinten is. A hiány pedig nem más, mint éh, vágy és az nem más, mint (testi) szerelem/szexualitás/nemzés, melyben természetesen már az üldöző/vadász hím is megjelenik, ezzel a nyílvesszős/hímtagos ideák mentén a kutya (és hímtagja), továbbá vezetés/vezér fogalmai, bot, öv és hasonló értelmek; így jönnek létre a magyar utódnyelvek szavai.
Az íj szavunk AJ változatából eredő haj- pedig gyökeleme az ívre utaló hajlásnak és az ívásra utaló hajt (= vadász a vadat) igének: az ezen igéhez vagy inkább a kutya fogalmához tartható hódítás itt, ezen a téridőbeli helyen megy végbe.
Hunger és Khamor címnél és homorú szó kapcsán is az ívről és Íjazó csillagképekről volt szó, homorú kapcsán a lemniszkáta fogalmáról is.

Kezdjük a szexuális tartalommal. Már kutyanemzés címnél volt bőven róla szó. Ezúttal...

R. D. Biggs Šà.zi.ga, ancient Mesopotamian potency incantations‬...

...című 1967-es írását feldolgozó Oxford Encyclopaedia of Bible and Gender Studies című kötet anyagával kezdeném, mely jól mutatja, hogy a szexuális mágiás ráolvasások is a Kutyacsillag általi nemzéssel kapcsolatosak, de mindenképpen égi hátterűek (a szerkesztők ezt persze nem veszik észre):

Unlike in the Sumerian "love songs," in these texts penises (ušaru) are mentioned by name and the suffering man's penis is commanded to be like a stick of martû-wood, extended like a mašgašu-weapon, or taut as a harp string. In one of the few instances in which female genitalia are mentioned, the woman states:
"My vagina (ūru) is the vagina (ūru) of a bitch! His penis is the penis (ušaru) of a dog! As the vagina (ūru) of a bitch holds fast the penis (ušaru) of a dog, (so may my vagina [ūru] hold fast his penis [ušaru])!" (Biggs, 1967, p. 33. 14: 9-10).
Gone is the imgery of a sexually aroused woman (moist furrows): it is replaced by images of clamps and quivers. Battle imagery and duty is no more apparent than in this example: "May the quiver not become empty; May the bow not become slack! Let the batt[le of] my lovemaking be waged!" (Biggs, 1967, p. 37, 18: 3'-4').
Here the quiver (= vagina) is not to be empty (referring either to its need for a "stiff arrow" or possibly to semen, that which generally fills the "quiver"). The bow is used as metaphor rather than the arrow: like a bow that has not been stretched taught, a penis is flaccid before prepared for use.
—
A sumér "szerelmi dalokkal" ellentétben ezekben a szövegekben a péniszeket (ušaru) név szerint említik, és a szenvedő férfi péniszének azt parancsolják, hogy legyen olyan, mint egy martű-fa bot, legyen kinyújtva, mint egy mašgašu-fegyver, vagy feszes, mint egy hárfahúr. Azon kevés esetek egyikében, amikor női nemi szerveket említenek, a nő kijelenti:
"Az én vaginám (ūru) egy szuka vaginája (ūru)! A pénisze egy kutya pénisze (ušaru)! Ahogy a szuka hüvelye (ūru) tartja a kutya péniszét (ušaru), (úgy tartsa az én hüvelyem [ūru] az ő péniszét [ušaru])!" (Biggs, 1967, 33. o. 14: 9-10).
Eltűnt a szexuálisan izgatott nő imitációja (nedves barázdák): helyébe a bilincsek és a remegés képei léptek. A harci képek és a kötelesség nem nyilvánul meg jobban, mint ebben a példában: "Ne ürüljön ki a kosár, ne lankadjon az íj! Kezdődjön a szerelmi csatározás!" (Biggs, 1967, 37. o., 18: 3'-4').
Itt a kosár (= vagina) nem ürülhet ki (utalva vagy arra, hogy szüksége van egy "merev nyílvesszőre", vagy esetleg a spermára, arra, ami általában a "kosarat" tölti). Az íjat inkább metaforaként használjuk, mint a nyilat: mint a nem tanított, meg nem feszített íj, a pénisz is petyhüdt, mielőtt használatra előkészítik.

• A Šà.zi.ga névről lásd lábjegyzetben: ^[1].
  
  Az akkád ūru = vagina, vulva szó nyilván a (betöltendő) űrre és egyúttal az égre utal. A kutya UR neve kankutya név, a kan helyén másutt szuka (mint Sarama) van.
  A szexuális szimbolika úgy képzelhető el, hogy a mellékelt képen Nut az íj és Geb hímvesszeje a nyíl.

Igen furcsa, hogy a nő a szuka és a kan nemi szerveivel példálózik. Ennek egyetlen oka lehet. Hogy ismerték a Szíriusz(ban álló Nap (erejéből származó)) nemző szerepét, vagy legalábbis hagyományából valamennyi fennmaradt.

Stephanie Lynn Budin Women in Antiquity...

...című könyvének 13. oldaláról származnak az alábbiak (a szavak egyébként akkád nyelvűek):

The Mesopotamians were explicit in their designation of anatomical parts, both in Sumerian and Akkadian. Sumerian GAL₄.LA = Akkadian ūru was the standard word for the female genitalia, including the labia, clitoris, and vagina together. Sumerian equivalents were GURUŠ-GARAŠ and, less commonly, BE₅.EN.ZE₂.ER and MUG₂; the Akkadian synonyms are ḫurdatu, hurri-dādu, and especially biṣṣūru, notably when referring to the vagina.
The GAL₄ sign is the cuneiform rendering of the pubic triangle, and is the sign used to indicate MUNUS – "woman" for feminine names.
More specifically, DIŠ.UR = ḫanduttu may refer to the clitoris (although this is not certain). The Sumerian terms PA.PAḪ ("sanctuary"), KUR.PA.PAḪ ("sanctuary mound"), and MÌN.É ("twin temple") refer either to the labia themselves or the labia plus vagina. Their Akkadian equivalent for labia is lipiššatu, with biṣṣūru referring to the vagina as noted above. As noted by Cooper, in the Manungal letter the goddess "opens her lipiššatu and asks that her ḫanduttu be stroked."
The vulva was clearly the focus of erotic attention in Mesopotamia. As noted by Ilona Zsolnay, "Derrières, penises, and bosoms are far less the subject of erotic verse than vaginas."
—
A mezopotámiaiak mind a sumér, mind az akkád nyelvben egyértelműen megnevezték az anatómiai részeket. A sumér GAL₄.LA = akkád ūru volt a női nemi szervek szabványos szava, beleértve a szeméremajkakat, a csiklót és a hüvelyt együttesen. A sumér megfelelői a GURUŠ-GARAŠ és ritkábban a BE₅.EN.ZE₂.ER és a MUG₂; az akkád szinonimák a ḫurdatu, hurri-dādu és különösen a biṣṣūru, különösen a vaginára utalva.
A GAL₄ jel a szeméremdomb háromszögének ékírásos ábrázolása, és a MUNUS - "nő" jelzésére használt jel a női nevek esetében.
Pontosabban a DIŠ.UR = ḫanduttu a csiklóra utalhat (bár ez nem biztos). A sumér PA.PAḪ ("szentély"), KUR.PA.PAḪ ("szentélydomb") és MÌN.É ("ikertemplom") kifejezések vagy magukra a szeméremajkakra, vagy a szeméremajkakra plusz a hüvelyre utalnak. A szeméremajkak akkád megfelelője a lipiššatu, a biṣṣūru pedig a hüvelyre utal, ahogy fentebb említettük. Ahogy Cooper megjegyezte, a manungal-i levélben az istennő "kinyitja lipiššatu-ját, és kéri, hogy ḫanduttu-ját simogassák".
A szeméremtest egyértelműen az erotikus figyelem középpontjában állt Mezopotámiában. Ahogy Zsolnay Ilona megjegyezte: "A derrières, a péniszek és a keblek sokkal kevésbé képezik az erotikus versek tárgyát, mint a vaginák".

A Gal-La igen hasonló a Gula névhez, így ott is szerepelt. Amiket Budin itt még ír, emlékeztetnek arra az Acharia S féle szövegre^[2], ami több helyen is szerepelt.

Ez a szeméremháromszög ("pubic triangle") megtalálható Labat 554-es ékjelében is, amely (G)eme olvasatú (lásd geme és eme). Jól látható a képecskén miről van szó. Valójában alkímiai értelemben sincs meglepetés, hiszen a csúcsával lefelé álló háromszög nőiség (a víz és föld elementálok jele).
Lásd még női nemi rész – szentség/templom allegória cím/alcímet.

• Egy kutya szuka nemi részét jelentő 8. századra datált óholland quintuc szó előjött cunt címnél is. Nem hinném, hogy a szuka vaginájának nevét külön számon tartották volna. Inkább lehet arról szó, hogy ott is az emberi és kutya vagina hasonlítgatása került szóba. A szuka, ahogy Várkonyi Nándor is írja, a ringyó szimbóluma, valóban a hetérák állatává tették meg. Homérosznál Helené saját magát szukának nevezi, Írisz pedig Athénét, Héra Artemiszt, a hazatérő Odüsszeusz ledér, hűtlen szolgálóit.
  
  Egyébiránt mivel a sumér Boldogasszony Bau kutyás ábrázolásokat kapott, ismét oda jutunk vissza, hogy a Tejútanya állatalakjai közül egyik a kutya volt. Így nyilván annak asztrális vulvájáról lehet szó.
  
  A béna címnél előjövő cseh běhna = kurva szó a cseh fena = szuka párja. Itt ismét a kutya-szuka szexualitását vehetjük észre, de lehet egyszerűen pina szavunkra is gondolni, hogy a fenti Zsolnay Ilona féle gondolatmenethez kapcsoljunk.

A nyílvesszős szexualitás előjön Thomas Inman Ancient Pagan and Modern Christian Symbolism című könyvében is. Hímség és nőiség címnél szereplő passzusában viszont ő a nyílvessző hímséginek vétele mellett a célt/tárgyat veszi nőiséginek, nem az íjat (a görbeség nőiség).
Özvegy címnél előjött egy ilyen (özvegy) jelentésű arab szó, mely más jelentésében célt tévesztő nyílvessző jelzője, míg arrow szónál az árva (= özvegy) fogalma került képbe. Ugye a nemzés nem jöhet létre, ha nincs férfi vagy nő. (Miss címnél célt tévesztő nyílról volt szó. Hatalmas felfedezést tettem ott.) (Arab nyílas-íjas témákat alant külön alcím alatt lentebb tárgyalok.)
AJ címnél pedig érintőleg szóba került, hogy a felajzás az íjra és szexuális értelemben a partnerekre is vonatkozik (azóta vadász címnél is szerepelt info erről). (Ejaculate eredete is (majdnem) íjaz vagy ajz. Sex is lehetne talán nyilazás- vagy kutya-vonatkozású?)
Egyébiránt Ámor/Cupid/Erósz nyila mögött is hasonló fogalmat kell találni, de a Panther címnél szereplő Pándaros nevű görög mitológiai alak sem véletlen jelenik meg Chaucernél és Shakespeare-nél mint kerítő.

• Magor címnél szó esett a macaroni bögyörő (vesd még össze mogyoró) értelmével szépen passzolni látszó francia maquereau = kerítő (a spanyolban is macró) szóról.
  A kerítő téma azért érdekes, mert Lewis Freemantle The Thirteenth Stone című könyvében írottak szerint Chaucer-nál az Orionnal, és így Khamor/Hunor/Íj csillagkép mentén nemcsak Ámorral, de a Panther és panderer címnél is említett görög mitológiai Pándaros-szal is megfeleltethető (most már Pandora jelentését is értjük) pandarus = kerítő jelentéssel megadott, éppen amilyen szerepet játszik Shakespeare Troilus és Cressida című drámájában Pandarus (Chaucer-nél Pandare), a kerítő. Azaz amíg a kerítő szerepében előbb Hunort látjuk, furcsamód Magor is megjelenik: Magor ugye az az alak, aki Orionba érve Hunorrá lesz.

Az alábbi három passzus Nyilas csillagkép címnél is szerepelt:

Paksi Zoltán írja:

Az íjnak és a nyílnak az archaikus korban betöltött szerepe, elterjedtsége alakította ki gazdag és összetett szimbolikáját. A nyílvessző a férfi nemzőerejének phallikus jelképe. Ismertek olyan teremtésmítoszok, melyekben a teremtés kezdetén nyilak teremtik meg a világosságot. Ha a nyíl férfias jelkép, akkor az íj nőies és az anyaméhet szimbolizálja, így a nyíllövés a születést jelenti.

• Ez így nem igaz. A nyíllövés = nemzés akkor zajlik, amikor a férfi ejakulál (az ejaculate ige is az íjaz, ajz alapértelemre megy vissza) a nő méhébe. A szülés ugye az emberi nőknél ugyanazon a helyen zajlik (ritkábban, illetve ma már gyakrabban másutt a hasfalon át), viszont az égen máshogy zajlik a dolog. A nemzés a nyári égen, a szülés a télin történik. Paksi Zoltán és mások sem számolnak azzal, hogy a Nyilas csillagkép fő értelme Nyílás, míg a vele szemben lévő Nyilas/Nyilazó/Íj csillagkép a "valódi Nyilas." Ott történik a nemzés, míg az általunk ismert Nyilasban a szülés. Így Nyilasra értve Paksi Zoltán jól írja amit ír, végkövetkeztetésként (a szülés ott történik), de nem fejtette ki bővebben.
• Nyíllövés előjön Falvay Károly Nagyboldogasszony című könyvében is (temetkezés címnél is szerepelt):

A föld fogalom, mint a következőkkel is bizonyítjuk, a kultúránkban mindenkor női szimbólumként van jelen. A hazai régészeti kutatásokban közismert, hogy számos nyitott sírgödörben fekvő halott mellé a temetés alkalmával nyíllal, később puskával lőttek. Jelen munkánk vizsgálódásai során úgy találjuk, ennek célja az újjászületési mágia volt, ami a halott új életre kelésének, újjászületésének megerősítését célozta. Ezek a kultuszok széleskörűen ismertek voltak Európában is, s jelképeik (attribútumaik) megjelennek a kereszténység eszmekörében egészen a reneszánszig; a nép körében szinte napjainkig.

• Bakos Attila A Duna Evangéliuma című könyvének 449. oldalán taglalja, hogy a magyarság csillagképe a Nyilas, de a tőle szokásossá váló, Orion mint Nyilas/Vadász – Orion/Aryan és Pabilsag problematika cím/alcímnél is taglalt módon az Atyaság-Fiúságra hegyezi ki a dolgot, az Anya/Szűzanya-Fiú összefüggés helyett.
  Majd a 450. oldalon írja:

A magyarnak egyesítenie kell a végtelenül hajlékony íj, és a könyörtelenül merev, hegyes és éles nyílvessző természetét, ha Isten íjásza kíván lenni ismét. Uralkodnia kell az íj és a nyíl felett.

• A 451. oldalon még folytatja a nyilas-nyílvesszős témát, de csak hasonlatok mentén.

Paksi Zoltán folytatja:

Az égbolton zajló csillagkép teremtésmonda vadászjelenete is [asztro-]szexuális^[3] tartalommal bír. A piros, fehér, zöld[?] színekben újjászülető, felajzott Hold-íj az Oriont megszemélyesítő vadász ősapa kezében az Ikreket szülő Csudaszarvas ősanyára irányítva a nemzés aktusát jelképezi, a lövés előtti pillanat, a születés ígéretét hordozza.

• Lásd Makoldi Sándor – Szarvasvadászat – elemzéssel Csudaszarvas.

Kandra Kabos Magyar Mythologia című könyvében is (csak annyi) szerepel, hogy a vogulok teremtésmondája szerint a szintén vadász Numi Tóremtól tanulja az ember az íj és a nyíl készítése módját.

Fáy Elek könyvének 236. oldalán (lásd passzusát ouroboros) hasonlóan, szépen szól a kör nemző hajlásáról, a kör ívéről úgy, hogy az ív (ívni, ívás) szavunkban a nemzést is látja, hiszen, ahogy írja, a körnek íve önmagát nemzve, íva újítja magát meg (lásd erről kezdet és vég címnél írottakat is). Kibontva a témáról volt még szó oval és operate címnél: ott gyakorlatilag az alant kifejtett teremtésmondáról szóltunk.

A fentebb említett One Bow or Another – A Study of the Bow in Genesis 9:8-17 című Ellen van Wolde által írt dolgozat témája azért is fontos, mert felveti, hogy – éppen a Genezisben – az Íj csillagképnek jelentősége van. A Biblia fordítói, értelmezői viszont helytelenül szivárvánnyal fordították a bibliai-héber qĕšĕt szót. Ilyen és efféle félreértelmezésekből ki tudja hány lehet.

A mellékelt, pork címnél is meglévő, Michel-Gerald Boutet The St. Vigeans Drosten Pictish Stone című dolgozatában szereplő képen véleményem szerint szintén nemzésről van szó (nyilván tudták, hogy hamarosan korszakváltás következik).

A mellékelt pikt képen ha nyilával a Nyilas nem ölni, hanem nemzeni akarja a vadkant, akkor benne emse/Emesét kell látni, a Tejútanya állatalakját, másrészről konkrétan méhét, melyről a Galactic centre és más címnél (koca, ház) bőven volt szó.
Ezt megerősítendő, a latin porcus = disznó jelentése mellett éppúgy jelentette a női szeméremrészt, mint a kurva címnél taglalt ógörög χοῖρος (khoîros) is állt süldő/malac jelentés mellett punci (szűzlány pinája) jelentéssel.

Bíró Lajos írja:

Hérodotosz egyik szkíta eredetmondája szerint Héraklész egyszer szkíta földre került, ahol egy asszony-kígyót talált, amelynek felsőteste a farkától felfele asszonyi, az alsó része pedig kígyószerű volt. [Kígyóistennő = Tejútanya; Héraklész = Herkules = Magor = Nap.]
Végül is a hősnek a kígyóasszonytól 3 fia született, Agathürszosz, Gelónosz és Szküthész^[4] Héraklész egy íjat és egy övet (amelynek csatjáról aranycsésze csüngött le – alighanem a Napot és a Nappályát jelképezhette ez) adott át az asszonynak, hogy majd csak az a fia legyen annak a földnek a lakója, amelyik úgy képes felajzani az íját és felövezni magát, mint ő. Erre csak a legkisebbik fiú, Szküthész volt képes.

• Rózsa vitéz mesébeni analógiákért lásd rózsa.

Péterfai Jánosnál ugyanez (lásd zárójeles megjegyzéseim illetve kiemeléseim):

Amikor Heraklész távozni készült, egy íjat, és egy övet adott a kígyó altestű] [Tejútisten]nőnek, aki királynő volt amúgy. "Amikor megnőnek a fiaim, akkor add a kezükbe az íjat és az övet. Amelyik úgy ajzza fel az íjat, mint én, és úgy köti fel az övet, mint én, azt tartsd magadnál, amelyik nem így tesz, azt küldd el!"
Az övön aranycsésze csüngött alá. Heraklész bemutatta az íj felajzását, és az öv felcsatolását, azzal dolgára indult.
Tudnunk kell, hogy az íj a magyar népeknél királyi jelkép, valójában az ég és ív megszemélyesítője.

• Valóban úgy tűnik, hogy az íj és nyíl közül az előbbi a csillagos ég összessége illetve az általunk látható félgömb, míg a nyíl a Tejút.

Herkules íja lehet az Íj csillagkép, annál is inkább, mert ha végén arany csésze függött, az csillag kell legyen, bár a Szíriusz inkább ezüstös, míg a Nap aranyszínű.
Alant illetve legalul szerepel Jankovics Marcell azon adata hogy mennyi és mennyi különböző íjas, nyilas csillagkép található az égen. Ennek analógiájára van jócskán Szarvas csillagképekből is. Lásd még Santillana értelmezését az ívről.

Szintén fontos lehet itt megemlíteni, hogy a székely-magyar rovásírás ny és (főleg) n betűje valamiféleképpen az ív feszített állapotára utalhat, akár a Péterfai János által is vélelmezett kontextusban, annak függvényében, hogy a Tejút hogyan mutatkozik meg az égen (számunkra a precessziós elmozdulása, forgása fontos, ahogy nyilván elsődlegesen a dzsed-állítás is leginkább precessziós értelemben lehetett fontos). Azóta az az értelmezés is megszületett, hogy az ívek a lemniszkáta homorú és domború évfeleire utalhatnak.

Arról a daughter, dame, Danu és Taut/Tejút címnél volt szó, hogy a Tejútanya alakja milyen formákban és szavakban jelenik meg: vegyük észre, hogy tündér, tehén és Tejút szavaink más-más jelentésű szavakban fordulnak elő és a Tejút(anya), annak szarvastehén állatalakja, az íj^[5] (nyíl) fogalma, sőt, a világ(egyetem)^[6] is bennük foglaltatik.

Varsa Mátyás A legrégibb magyar mítosz...

...című tanulmányának (bevezetőt/előzményeit lásd észak és dél) csodás sorai:

A sámándobokon általában rajzok találhatók, a felület alsó felében sok esetben a kozmikus íj ábrázolata látható. Az íj húrja a világ vízszintes tengelyének, azaz a föld színének felel meg. Ez a középső világ síkja, a mi világunk. A függőleges tengely a nyílvessző, egyben világfa-szimbólum. A nyíl mellett egyik oldalon a Nap, másik oldalon a Hold látható. A rajz alsó felét tehát az íj foglalja el. Tudnunk kell, hogy e kultúra szimbólumrendszerében az íj íve az éjszakát, az alsó világot, a telet (talán mert északon nemcsak hideg és sötét, hanem tél is van) és a túlvilági életet jelenti. Két, mai fülünknek is csaknem azonos hangzású szó kerül ezzel egymás mellé: az éj és az íj.
A sámándobokon látható ábrák tanúsága szerint e két szó jelentése azonos fogalmat fed. Magyarul: a szimbólumrendszerben éj jelentésű az íj. És az íj: éj jelentésű. Miért? Az íj az egész világon elterjedt kozmikus anyaméh szimbólum. Ha az afrikai bennszülött gyermekáldásra vágyik, íjat aggat a fára, ázsiai rokonaink íjat akasztanak az ajtófélfára. "Hát te ki íja fia vagy?" – kérdezik a magyar népmesékben. A nyíl férfiúi szimbólum. Hogy ez így lehetett a mi őseinknél is, azt pontosan kifejezi ajz szavunk, amely jelentheti az íj felajzását, felhangolását, de éppúgy vonatkozhat a nő szexuális felizgatására is.
A nyíl – mint már említettük – világfa-szimbólum. Lehet-e valami köze ahhoz a nyíl tőhöz, amelyből a nyílik, illetve a nyílás [Nyilas csillagképnek is rébusza] szavak származnak? A nyíl szó bevilágítja a világfa mitikus etimológiáját. Volt már szó róla, hogy a jurta középső oszlopa világfa-szimbólum, s hogy a mellette lévő lyuk, a füstnyílás teszi lehetővé a világok közötti utazást a sámán számára. Az obi-ugor Numi Tórem, a legfőbb isten is egy lyukon tekintget lefelé a felső világból, ezen át nézi meg időnként, hogy rendben mennek-e a dolgok nálunk. A nyíl mellett tehát nyílás van, talán épp a nyíl ütötte. De hogy kapcsolódik a nyíl ige ebbe a körbe? Hát úgy, hogy a világfa nyílik, virágzik. Mit virágzik a fa? Természetesen fényt, erre utal a mellette ábrázolt nap és hold.

• Folytatást lásd világ és világ témában virág.

A dobra rajzolt világmodell kiegészíthető még egy érdekes nyelvi megfeleléssel; az íj két vége a mitikus tudatban a világ keleti és nyugati végét jelenti. E két végpontot összekötő húr ősi neve: ideg.

• Folytatást lásd ott, bár sok érdekes nem hangzik el.

Mestergerenda és ideg címnél írottak szerint érthető meg (a régi magyarok ugyanis tudvalevőleg az íjat kifeszítő húrt nevezték volt idegnek, aminthogy ezt mai irodalmi nyelvünk is nevezi még így), miről is van szó.
MA nagy szolgálatot tett rajzával is. Ugyanis Id-Eg annyit tesz, mint Isten Ege, és mivel íjról is szó van és a fentiek alapján tudjuk, hogy az íj = ív = év = ég és a nyíl = Níl(us) = Tejút, valamint hogy a húr nemcsak bél jelentésű de a teknős és lapos Föld címnél is említett horizon szónak kiadója is, hogy itt szakrális geometria újabb és egyben legalapvetőbb példájával állunk szemben.
(Mellékelve lásd még a látható ég félgömbjét, a hupolagot, melyet Péterfai János csudának hív.)

Szintén ide tehető a tűzfúró-szerszám terebra címnél is szereplő képe, mely nagyon hasonló az íj és a nyíl együtteséhez.

A képekhez tartozó Magyar Adorján féle magyarázatot lásd a lábjegyzetben^[7].
A saját diagramon pedig összefoglalva lásd, miként képzelhették el az eget.

Borbola János A keresztút című az Ősi Gyökér 2015/3-4. sz. megjelent cikkében mutatja be Hannig R.: Großes Handwörterbuch Ägyptisch-Deutsch című könyvéből adatát és a fentieknek megfelelő adatokat is szolgáltat. Amit ír, érdekes: az RMP43-as példájának 18. jele is a félgömb bemutatására a hímvesszőt, mint a gömb sugarát állítja példaképpen. (Az RMP a Rhind Matematikai Papirusz rövidítése.)


Az elliptoid/tojás alakú gömb az éggömb, középen a nyíl = Nílus = Tejút. Ezt ő persze nem írja.

Dob címnél álló adatok is ide valóak:
A sámán naphangszeréről Varga Zsigmond Az ősmagyar mitológia című könyvének 166. oldalán^[8], míg...

Jankovics Marcell A Nap könyve...

...című könyvének 159. oldalán ír (lásd bővebben ott):

A sámán hangszere a dob, régebben azonban az íj húrját pengetve kísérte magát. Itt-ott Szibériában a sámándobot "eredeti nevén" ma is "íj"-nak hívják, és az altáji dobok vázának felajzott és megfeszített ("útra kész") íjra utal a formája (119. rajz).

[...]
A kerek dobok a napkorongot, a Nap arcát idézik vagy az égisten arcát: az egész égboltot, a különböző fúvós hangszerek (sípok, furulyák) szára és a húros hangszerek húrjai a Nap sugarait.
Más összefüggésben a dob az anyaméhet jelképezi, a dobverő és a furulya a falloszt. Együtt a kettő a termékenység és a teljesség szimbóluma.

• Hasonló esetet mozsár címnél láttunk: mozsár az anyaméh és a törő a fallosz.

Közben előkerült egy sagitta szóhoz hasonló egyiptomi Szohit istennő-név is, melyet nyilván a Sothis, Tishtrya, íj és a nyíl, valamint Szíriusz és a nyíl címnél írottak alapján kell vizsgálni.

A Mária címnél taglalt tamil-hindu Māri eső/termékenység/anyaistennőt (Tejútistennőt) ábrázoló kegytárgyról készült képen én megint nem látok mást, mint íjat és nyilat. Lásd a csatolt képet ide is betéve.

Az utolsó két képhez egészen hasonló a Molnár V. József Világ-Virág című könyvének 30. oldaláról való, Nyilas-Ikrek tengely és tulipán címnél is szereplő/elemzett, 35. ábra néven futó képen taglalt Ikreknek megfelelő tulipános jelével szemközti, Nyilas-Íjas szimbolikának megfelelő, általam itt hagymásnak jelölt képjel.

(Arról, hogy mennyire helyes Atyának hívni a legfelső jelet, négy és az ötödik irány cím/alcímnél is volt szó.)

Giorgio de Santillana...

...a vancouveri Satlo'lq indiánok teremtéstörténetét meséli el, melyben a szarvas, valamint íj és a nyíl együtt szerepel(!):

"Once upon a time there was a man whose daughter had a magic bow^[9] and arrow, but she was lazy and did nothing but sleep. Her father grew angry and said, 'Instead of sleeping, take your bow and try to hit the navel^[10] of the ocean, so we can have fire.' Now, the navel of the ocean was a big whirling funnel and there were bits of wood floating in it^[11] for making a fire. For at that time there was no fire. The daughter took her bow, drew it and hit the target and the sticks flew on to the shore. The old man was pleased and lit a fine fire. But he wanted to keep it for himself, so he built a house with a door which fell shut from top to bottom, like a jaw^[12], and it killed everyone who tried to go through it.
But the news went round that the old man had fire, and the Stag decided to steal the fire for the people. He stuck bits of resinous wood in his hair, then he bound two canoes together and built a bridge of planks between them, and he sang and danced upon it as he paddled towards the old man's house. He sang, 'Ho, I am going to catch fire.' The old man's daughter said, 'Let him in, I like his song,' but the door of the house fell shut. Guided by his song, the Stag reached the door just as it was opening again and got inside without harm. There he leaned over the fire as if to dry himself, and the twigs in his hair caught fire. Thereupon he leaped out of the door, and this is how he brought fire to men^[13]."
—
"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, akinek a lányának volt egy varázsíja^[9:1] és egy nyílvesszője, de ő lusta volt, és csak aludt. Az apja megharagudott, és így szólt: "Alvás helyett fogd az íjadat, és próbáld meg eltalálni az óceán köldökét^[10:1], hogy tűz legyen. Nos, az óceán köldöke egy nagy, örvénylő tölcsér volt, és fadarabok úsztak benne^[11:1], amikből tüzet lehetett gyújtani. Abban az időben ugyanis nem volt tűz. A lány fogta az íját, megrántotta, eltalálta a célt, és a rudak a partra repültek. Az öreg örült, és szép tüzet gyújtott. De meg akarta tartani magának, ezért épített egy házat, aminek az ajtaja fentről lefelé beesett, mint egy állkapocs^[12:1], és mindenkit megölt, aki megpróbált rajta átmenni.
De híre ment, hogy az öregnek tüze van, és a Szarvas elhatározta, hogy ellopja a tüzet az embereknek. Gyantás fadarabokat ragasztott a hajába, aztán összekötött két kenut, és deszkákból hidat épített közéjük, amin énekelt és táncolt, miközben az öreg háza felé evezett. Azt énekelte: "Hó, mindjárt lángra kapok". Az öregember lánya azt mondta: "Engedjétek be, tetszik a dala", de a ház ajtaja becsukódott. A Szarvas a dalától vezérelve éppen akkor érte el az ajtót, amikor az újra kinyílt, és sértetlenül bejutott. Ott a tűz fölé hajolt, mintha meg akarná szárítani magát, és a hajában lévő gallyak lángra kaptak. Erre kiugrott az ajtón, és így hozott tüzet az embereknek^[13:1]."

• Stag, Prométheusz és Szaturnusz címnél is megvolt.

Santillana folytatja:

The bow and the arrow are constantly reaffirmed as basic images, keystones of the arch of theory; both are found in the heavens: the bow of Marduk, the Babylonian Jupiter, the bow celebrated by the Poem of the Beginning, with which he won power and established universal order. Then again, it is the bow the Chinese emperors received on their accession. With this bow one cannot fail to "hit" Sirius, "he" – so says the great Babylonian ritual of Akitu – "who measures the depths of the sea".
The star, Sirius, has been an object of fascination in many latitudes and frequently obscure allusions are found to its links with the sea – right down to Aristotle and Pliny. Sirius seems to have been a kind of pivot for a number of intersecting lines drawn from various regions of the heavens. The main alignment places Sirius on the line joining the Poles, terminating in the south at Canopus. This is another very fascinating star, the seat of Yama Agastaya for the Hindus, the mythical city of Eridu for the Sumerians and for the Arabs Suhayl – the Heavy, because it marked the bottom of the "celestial sea" of the southern hemisphere. The other alignments linked Sirius with the "four corners of the heavens", equinoxes and solstices which owing to the precession were moving imperceptibly throughout the centuries; the line of the North Pole passed over all the stars of the Great Bear in turn, like a needle moving round a huge dial. It seems that these angular measurements were solemnly and carefully checked on high days and holidays. It was conceived that by means of Sirius the earth was indeed "anchored to the depths of the Abyss" and "hitched" to the southern heavens; through this star it was possible to check whether the universe was functioning properly. This, so far as we can divine it, was the mythical and ceremonial role of the Bow of the gods.
—
Az íj és a nyíl folyamatosan megerősödik mint alapképek, az elmélet ívének zárókövei; mindkettő az égben található: Marduk íja, a babiloni Jupiter íja, a Kezdet költeménye által ünnepelt íj, amellyel hatalmat nyert és egyetemes rendet teremtett. Aztán megint csak az az íj, amelyet a kínai császárok kaptak trónra lépésekor. Ezzel az íjjal nem lehet nem "eltalálni" Szíriuszt, "őt" – így szól a nagy babiloni Akitu szertartás – "aki a tenger mélységeit méri".
A csillag, a Szíriusz, számos földrajzi szélességen a bűvölet tárgya volt, és gyakran találunk homályos utalásokat a tengerrel való kapcsolatára - egészen Arisztotelészig és Pliniusig. Úgy tűnik, hogy a Szíriusz egyfajta forgópontja volt számos, az égbolt különböző régióiból húzott, egymást metsző vonalnak. A fő vonalvezetés a Szíriuszt a pólusokat összekötő, délen a Canopus-nál végződő vonalra helyezi. Ez egy másik nagyon lenyűgöző csillag, a hinduknál Yama Agastaya székhelye, a suméroknál Eridu mitikus városa, az araboknál pedig Suhayl – a Nehéz, mert a déli félteke "égi tengerének" alját jelölte. A többi együttállás a Szíriuszt az "égbolt négy sarkához", a napéjegyenlőségekhez és napfordulókhoz kötötte, amelyek a precesszió miatt az évszázadok során észrevétlenül mozogtak; az Északi-sark vonala a Nagy Medve összes csillagán sorban áthaladt, mint egy hatalmas számlap körül mozgó tű. Úgy tűnik, hogy ezeket a szögméréseket ünnepélyesen és gondosan ellenőrizték a jeles napokon és ünnepnapokon. Úgy gondolták, hogy a Szíriusz segítségével a Föld valóban "lehorgonyzott a mélység mélyén", és a déli égbolthoz "csatolták"; ezen a csillagon keresztül lehetett ellenőrizni, hogy a világegyetem megfelelően működik-e. Amennyire meg tudjuk ítélni, ez volt az istenek íjának mitikus és szertartásos szerepe.

Santillana másutt azték kontextusban szól (Miscoatl és Teszkatlipoka, valamint idő nullpontja címnél is szerepelt) (tulajdonképpen Teszkatlipoka és Miscoatl egy és ugyanazon dolog két minősége lehet; hatalomcseréjük hasonló a féléveken uralkodó Ozirisz és Széth hatalomcseréjükhöz, de erről Santillana nem szól):

• A Mizcoatl (Misz-Kő) név igen érdekes, hiszen ez tulajdonképpen a Mithra és missera nevekkel mutat hasonlóságot és itt is a Tejúttal azonosuló Nyilas-Ikrek tengely általi felezésről lehet szó. Más kérdés, hogy Santillana a tavaszpont Ikrekbe helyezésével számol, mely helytelen lehet, valamint, hogy a fényes Nagy Év fele Nyilastól Ikrekig (a tavaszpont mozgását figyelembe véve Vízöntőtől Oroszlánig) kell tartson és nem fordítva.

Ezen két passzusa alapján valóban nem lenne dőreség az íj – ív (Év – Nagy Év) analógiákat vizsgálni, sőt, ez lehet a Csudaszarvas monda lényege is: a Tejút íve és a napéjegyenlőségi főkör (colure) íve a precesszió miatt elhajlik és a vadászat ehhez mérten folytatódik.

Mexikónál maradva, Robert Burnham Jr. Burnham's Celestial Handbook III. kötetének 630. oldalán álló adata szerint az ómexikói Tejút-megszemélyesítő elnevezés a szivárvány húga volt.

Ahogy Szántai Lajos és Pap Gábor előadásaikban szólnak róluk, a vadász (táltos) ezen két kellékének meditációs szerepe volt (és van a mai napig is a Zen buddhizmusban, tudjuk meg egy beavatást nyert német Eugen Herrigel nevű úr magyarul is olvasható Íj és a Nyíl Ösvénye című füzetkéjéből) és a barlangrajzok idejében is még ezen tárgyak az elsődleges funkciójukban lettek lefestve; az állat vagy ember ellen használhatóságuk, elejtés vagy ölés céljából, másodlagos.

Pap Gábor másutt, Gárdonyi Géza Láthatatlan ember című könyvéről szóló cikkében (lásd Ősi Gyökér 2004/4. sz. utolsó negyedében) "szellemi fegyverzet"-nek mondja:

A regény dramaturgiai csomópontja: [a merkuri] Zéta végletes, száznyolcvan fokos pályafordulása. A szkíta vallás fogalomtárából vett hasonlattal a szellem anyagba áldozódásáról beszélhetünk itt. Valódi, teljes, viszonzást nem váró önfeláldozás ez a legtisztább, füst nélküli lánggal égő szerelem oltárán. Ahogyan a szentpétervári Ermitázs "Nagy Péter-aranyainak" talán legismertebb darabján, az altáji szkíták hagyatékába sorolt övcsaton a női ölbe hanyatlott férfialak, úgy a mi filozófus-hajlamú Zétánk is önként mond le a maga szellemi fegyverzetéről – az aranycsaton ezt a fára akasztott, eredetileg meditációs célra használt íj és nyíl képviseli –, a sok "-ráról, -fiáról, -ikáról", hogy kényre-kegyre kiszolgáltassa magát a nő-elven működő anyag-világnak. Amelyben: "Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan."

Ember szavunk Íjas értelme az Ikrek jegyére vonatkoztatva cím/alcímnél is szóltunk az íj szerepéről, ahol kimondtuk, hogy nincs ember íj nélkül (legalábbis az égen).

Szántai Lajos szól arról, hogy az istenek (ahogy én mondom, a magyar minden másik nép (anya)istene) kezében lévő villámköteg is eredetileg íj és nyíl volt.
Eugen Herrigel Íj és a nyíl ösvénye című PDF-e és más zen buddhizmussal kapcsolatos anyagok letöltésre elérhetők.)

Anne Wright Constellations oldalán igen érdekes dolgot oszt meg arról, hogy a görög doxa eredete tulajdonképpen az Íj és a nyíl ösvénye lenne (miss címnél és másutt is szerepelt):

In Cratylus by Plato, Hermogenes asks: "What do you think of doxa (opinion), and that class of words?" and Socrates answers: "Doxa is either derived from dioxis (pursuit), and expresses the march of the soul in the pursuit of knowledge, or from the shooting of a bow (toxon); the latter is more likely, and is confirmed by oiesis (thinking), which is only oisis (moving), and implies the movement of the soul to the essential nature of each thing just as boule (counsel) has to do with shooting (bole); and boulesthai (to wish) combines the notion of aiming and deliberating – all these words seem to follow doxa, and all involve the idea of shooting, just as aboulia, absence of counsel, on the other hand, is a mishap, or missing, or mistaking of the mark, or aim, or proposal, or object."
—
Platón Krátyluszában Hermogenész azt kérdezi: Mit gondolsz a doxáról (véleményről) és a szavaknak erről az osztályáról?", mire Szókratész így válaszol: "A doxa vagy a dioxis-ból (törekvés) származik, és a lélek menetelését fejezi ki a tudás keresésében, vagy az íjjal való lövésből (toxon); az utóbbi a valószínűbb, és az oiesis (gondolkodás) konfirmálja, ami csak oisis (mozgás), és a léleknek az egyes dolgok lényegi természetére irányuló mozgását jelenti, ahogyan a boule (tanács) a lövéshez (bole) kapcsolódik; és a boulesthai (kívánni) a célzás és a tanácskozás fogalmát ötvözi – mindezek a szavak mintha a doxa után következnének, és mind a lövés gondolatát foglalják magukban, ahogyan az aboulia, a tanács hiánya, másfelől a cél, a célzás, a javaslat vagy a tárgy elhibázása, eltévesztése vagy eltévesztése."

De hasonlóan gondolkodnak a lengyel mysliwy = vadász jelentésű szó eredete kapcsán is:

"Nie mysl tyle bo zostaniesz mysliwym." (Don't think so much or you become a hunter). Funny? Partly. In the old times hunting was considered an occupation that took brains and cunning. The word mysliwy (hunter) was actually derived from the verb myslec (think).
—
"Nie mysl tyle bo zostaniesz mysliwym." (Ne gondolkozz annyit, mert vadász leszel). Vicces? Részben. A régi időkben a vadászat olyan foglalkozásnak számított, amelyhez ész és ravaszság kellett. A mysliwy (vadász) szó valójában a myslec (gondolkodni) igéből származik.

Az alábbi A mindenséggel mérd magad 16/2. című Szántai Lajos előadásban 1:11:20-nál szól a Tarihi Üngürüsz féle nimrudi (Hunor-Magori) vadászat kapcsán arról, hogy a hagyomány szerint mivel a vadászat íjhoz és nyílhoz kötődik, de ez nem egy akármilyen síkon értelmezendő vadászat, akkor ezek a kellékek egy szellemi törekvés ösvényeként jelennek meg – minden nép hagyományában. A keleti vallásokban az íj és a nyíl a meditáció eszköze. Az Upanisádokból idézve mondja, "Feszítsd meg a tudatod," (manasz – észnek szokták fordítani még). Az alábbi oldalon II. fejezet 2. szakasz alatt szerepel:

1. Ki fő helyén pihen a szív üregében, ki megnyilvánult és rejtve marad, ki pislantva-lélegezve az életet tartja egybe, ki létet és nemlétet meghalad, a Lények Ura, ki túl van a megismerésen.
2. Ki lobban, ki túltesz a kicsiny parányon, ki őröket támaszt és világokat, a Brahmant, az örök életet, a szót, az észt, a lélegzetet, mi igazságot és öröklétet ad – célodnak csak ezt tekintsd, ó barátom!
3. Kezedben legyen a titkos tan íja, tedd rá hegyes nyilát az elmélyedésnek, feszítsd meg azt a szellem erejével, ezzel találj a mulandótlan célba.

• Miss címnél a cél el nem találása a bűn, a Biblia szerint is Itt alant is Brahman Isten a cél, ahogy a kereszténységben is. A kereszténység szkíta eredetére bizonyíték!

4. Íja a morajló, nyila a lélek, a Brahman a célja. Ki lankadatlan így halad, csak az talál a célba.
5. Az Ég, a Föld, a Légtér belé szövődnek, az ész, az érzékszervek csapata. Értsétek: ő az örök híd és a Lélek, hagyjátok el, amit mások beszélnek!
6. Mint küllők a kerékagyból erednek, központja ő a szívereknek. Belül időzik, sokfelé születik. Mondjátok: OM – és Lélekben mélyedjetek! Üdv! A sötétség túlpartjára Ő vezet.
7. Mindent tudó és ismerő, hatalma világként mutatkozik. Szív üregébe, a Brahman várába Lélekként Ő bújik.
8. Észanyagban lélekzőn testet vezet, ételben gyökérzik, szívben bújik el, itt lelik fel a tisztaszemű bölcsek az üdvalakút, az örök fényeset.
9. Ki látja a fentit, a lentit, a tett gyümölcsét az elveti. Kétség többé nem kínozza, szíve bilincsét eltöri.
10. Brahman, az Egy, pompás aranyburokból sugárzik, a Lélek tudói tudják, a fények fénye hogyan világlik.
11. Nap, Hold, csillagvilág ott sose fénylik, nem ragyog ott villám és földi tűz. Magában tündököl mindenek fölött, minden létezőben ő tükröződik.
12. Örök a Brahman keletre innen, nyugaton, északon, délen ő honol, felfelé-lefelé terjed a fénye, Brahman bizony e ragyogó Minden.

TIR címnél szóltunk az íj és a nyíl értelmek keveredéséről. (KUS címnél szintén volt szó a Nyilas és az Íj fogalmak keveredéséről.)
A Tirana címnél is taglalt sumér-akkád Tir-An-Na = szivárvány az égbolt ívére és így íjra utal.
Uruk neve a szelukida időkben Tiranna volt, melyet Szivárvány Város jelentéssel adnak meg. Tir-An-Na = szivárvány jelentésű a sumér-akkádban ugyanis.
A szivárvány megint az éganyára/Tündér Ilonára vonatkozik (lásd bukor).

Ezért lehet An-Tir-Anna a sumér zodiákus neve. Viszont az akkádban az Tir-An-Na elnevezés a Sárkány csillagkép alfájára utalt, nyilván mert abban az időben (I. Szargon idejében; az Astronomy Encyclopedia i.e. 2800-ra teszi Sarkcsillag státuszát) volt a Sarkcsillag, mely a Jankovics Marcell adata szerint a Tejútanya köldöke is egyben.
Az íj és a nyíl értelmek keveredését látjuk viszont megint csak, hiszen a pártus eredetűnek vélt perzsában már Tír = nyíl és Orion-Szíriuszra utal inkább.

Banana és szivárvány címnél is szerepelt:

Morris Silver Talking Ancient Mythology...

...című könyvének adata szerint a sumér Tir-An-Na (lásd róla TIR) mellett a sumér Ban-An-Na szintén jelentett íjat és szivárványt egyszerre:

The Bible gives a hint of the token identifying the marketplaces frequented by our circuiting artisans. In Gen. 4.15 the Lord set an 'ōt 'mark, sign, token' l' 'for' (not 'on'!) Cain (T.C. Mitchell 1982: 157). The 'ōt intended to protect Cain is not further identified. However, in Gen. 9.12-13, the 'ōt of the covenant between God and Noah is identified as 'the bow in the clouds' – that is, the bow is to symbolize the Post-Flood reconciliation between man and God (see Sarna 1966: 68-69). It is not unreasonable to surmise that, as a symbol of reconciliation and therefore protection, the 'bow in the sky' was the 'mark for Cain'. Here it should be noted that the Hebrew word qeshet 'bow' means 'archer's bow, rainbow' and, presumably, 'vault of heaven' or, indeed, anything shaped like an arch. This wide range of meanings for 'bow' is attested in a number of ancient languages. Thus, Old Kingdom Egyptian pedjet signifies 'bow' and 'vault of heaven' (Mercer 1952: II, 183, 509); Sumerian ban-an-na (and the earlier tir-an-na) stands for 'bow' and 'rainbow' (see Hallo 1989: 69); Latin arcus is 'archer's bow, rainbow, arch, vault, curving line' (OLD s.v.); and Greek toxon may be rendered 'archer's bow, rainbow, arch' (LSJ s.vv. toxon, toxoomai, tonos). Also an Akkadian text compares the curve of the gamlu 'staff, curved scythe' to that of the rainbow.
In continuing our exploration of the 'bow' we find Sumerian texts of the later third millennium in which commercial contractors finalize their agreement by passing the gis-bana 'bow' (Oppenheim 1948: 5556). Further, during the same era the 'rainbow' was identified with a feature of cult architecture, as is demonstrated by King Gudea's Cylinder: 'Its (referring to the new temple for the god Ningursu) curved gate posts standing at the gate were like a rainbow standing in the sky' (Jacobsen 1987a: 419). Similarly, in a hymn of the early second millennium from Nippur in Sumer the 'vault (nir-gim-ma) of the temple (the Ekur) is like a rainbow (tir-an-na)' (Sjöberg 1973: 29). Along the same line, seal-impressions from the Old Assyrian trading station at Kanesh (Anatolia) depict the winged gate, representing the rainbow, as an 'arched guilloche' or 'as an arch from which rain falls'.
—
A Biblia utalást ad a jelzőre, amely a körforgó kézműveseink által látogatott piactereket azonosítja. Az 1Móz 4.15-ben az Úr 'ōt 'jelet, jelet, token'l' 'Káinnak' (nem 'rajta'!) állított (T.C. Mitchell 1982: 157). A Káint védeni hivatott 'ōt-t nem azonosították tovább. Az 1Móz 9.12-13-ban azonban az Isten és Noé közötti szövetség 'ōt-ját 'a felhőkben lévő íjjal' azonosítják – vagyis az íj az özönvíz utáni megbékélést hivatott jelképezni az ember és Isten között (lásd Sarna 1966: 68-69). Nem ésszerűtlen az a feltételezés, hogy az "égben lévő íj", mint a megbékélés és így a védelem szimbóluma, a "Káin jelképe" volt. Itt meg kell jegyezni, hogy a héber qeshet 'íj' szó jelentése 'íjász íja, szivárvány', és feltehetően 'égi boltozat', sőt, bármi, ami ív alakú. Az "íj" jelentéseinek ilyen széles skálája számos ősi nyelvben megtalálható. Így az óegyiptomi pedjet "íjat" és "égboltozatot" jelent (Mercer 1952: II, 183, 509); a sumér ban-an-na (és a korábbi tir-an-na) "íjat" és "szivárványt" jelent (lásd Hallo 1989: 69); a latin arcus "íjász íja, szivárvány, boltozat, boltozat, íves vonal" (OLD s.v.); a görög toxon pedig 'íjász íja, szivárvány, ív' (LSJ s.vv. toxon, toxoomai, tonos). Egy akkád szöveg a gamlu 'bot, ívelt kasza' ívét szintén a szivárvány ívéhez hasonlítja.
Folytatva az "íj" feltárását, a későbbi harmadik évezredből származó sumér szövegeket találunk, amelyekben a kereskedelmi szerződő felek a gis-bana "íj" átadásával zárják le szerződésüket (Oppenheim 1948: 5556). Továbbá ugyanebben a korszakban a "szivárványt" a kultikus építészet egyik jellemzőjével azonosították, amint azt Gudea király hengerében olvashatjuk: "A (Ningursu isten új templomára utaló) ívelt kapuoszlopai, amelyek a kapunál álltak, olyanok voltak, mint az égen álló szivárvány" (Jacobsen 1987a: 419). Hasonlóképpen, egy a második évezred elején a sumér Nippurból származó himnuszban a "templom (az Ekur) boltozata (nir-gim-ma) olyan, mint egy szivárvány (tir-an-na)" (Sjöberg 1973: 29). Ugyanezen a vonalon a Kaneshben (Anatólia) található óasszíriai kereskedelmi állomásról származó pecsétlenyomatok a szivárványt ábrázoló szárnyas kaput "íves gilosminta"-ként vagy "olyan ívként, amelyből eső esik" ábrázolják.

Richard H. Allen Star Names...

...című könyvében Tejútnál (minthogy az Asgard Bridge kifejezést a Tejútra és a szivárványra (ismét összefüggés a kettő között) is használták) előjön valamelyest bizonyos Minsheu tollából, többnyelvű szótárából az a régi isme, hogy az íjat nem (mindig) öldöklésre használták (nem fogalmazza meg a legjobban, de értjük, mire gondol):

And here I may be pardoned for repeating a quaintly beautiful passage from Minsheu's definition of the Rainbow, although not connected with the Galaxy, nor strictly astronomical:
The Bow is the weapon of warre and therefore called the Bow of the battell, Zach. 9. 10. (battle-bow) & 10. 4. (id). The Bow that appeareth in the clouds hath no string, nor no deadly arrow prepared upon it, there is no wrath that appeareth in it; et dicitur Arcus clementiae & foederis, indicans mundum non secundo periturum aquis. And therefore we should love him that hath laid aside his wrath, and embraced us with mercie.
—
És itt talán megbocsátják nekem, hogy megismétlem Minsheu Szivárvány definíciójának egy furcsán szép részletét, bár nem a galaxishoz kapcsolódik, és nem is szigorúan csillagászati:
Az íj a háború fegyvere, ezért nevezik a csaták íjának, Zach. 9. 10. (harci íj) & 10. 4. (id). Az Íjnak, amely a felhőkben jelenik meg, nincs húrja, és nincs rajta előkészítve halálos nyílvessző, nincs harag, amely megjelenik benne; et dicitur Arcus clementiae & foederis, indicans mundum non secundo periturum aquis. És ezért kell szeretnünk azt, aki félretette haragját, és kegyelemmel ölelt át minket.

Roger Ascham Toxophilus című könyvéről másutt (lásd VJ írását Toxophilus és Nyilas-Ikrek tengely) is esett szó.

Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium...

...című könyvéből kiderül, hogy a Szíriusz és a nyíl valóban utalhat kutyanemzésre:

Az íj és a nyíl ősi vadászistenségek attribútuma volt kezdetben, később természeti jelenségek hasonlatául szolgált égistenek szivárvány-íjaként, villámnyilaként, vagy a Nap tüzes sugarait jelképező gyújtónyilak, holdsarlót, csillagzatot jelképező megfeszített íj formájában.
Mi sem volt természetesebb annál, mint hogy az egykor egyeduralkodó fegyver képmását szó szerint is az égbe emeljék. A bolygók közül például a Nap sugárövezetében keringő Merkúrt a perzsák egykor Tirnek (Nyílvesszőnek) nevezték; nyilvánvaló jelentés-átvitellel a Nap sugár-nyilairól nyerte a nevét. Indiában is felajzott íj volt a jele.
Se szeri, se száma a "nyilas" csillagképeknek. A pogány lappok viharistenének, Tiermesz-nek a mi Nagy Medvénk (Ursa Maior) volt a megfeszített íja. Szegre akasztott íját, tegzét a Kis Medvével (Ursa Minor) azonosította a lappok képzelete.
Egy másik mítosz-körben – példáit az ókori Egyiptomban, Hellaszban, Indiában^[14], [Iránban^[15]], Kínában és Koreában leljük fel – az égi íj a Nagy Kutya (Canis Maior) és a Hajótat (Puppis) együttesének felel meg a mi elnevezésünk szerint. Az íj csillagkép a felhőtlen januári éjszakák egén uralkodó Orion csillagképre repíti nyilait. A célra tartott nyílvessző hegye a Szíriusz.
A görög szeiriászisz = forró. A Szíriusz azért kapta "szúrós" nevét, következésképpen azért lett "Nyíl-hegy", a görög mitológiában Apollón napisten nyilának a hegye – Apollón a Szíriusz feletti Ikrek csillagkép olümposzi ura volt –, mert nyári heliakus fölkelése az ókorban a kánikula beköszöntét jelezte. (Lat. canicula = "kutyácska" a Nagy Kutyával szomszédos Kis Kutya csillagkép neve után.)

Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium...

...című könyvében ugyanez:

Az Ikrek havának olümposzi védnöke, Apollón (latin Apollo) elsősorban napisten volt, vagy legalábbis annak egy formája (magát az égitestet a görögök Héliosz néven tisztelték). Neve, amennyiben görög eredetű, talán az apolluó, "megsemmisít" jelentésű igéből ered. Az elbeszélések alapján is úgy tűnik, hogy elsősorban a Nap perzselő, pusztító aspektusát képviselte [inkább ápolót: a nevében is benne van]. Mivel a Nap gyilkos sugarai úgy szúrnak, mint a nyilak, Apollónt íjásznak képzelték, "messzenyilazónak", aki a hirtelen halál istene volt. Íja talán az az ókori csillagkép volt, mely épp az Ikrek cikkelyében látható (Nagy Kutya-Hajótat; lásd még erről Szíriusz és a nyíl).

Egy másik, célba talált csillagnyíl az Orion oldalából áll ki: ezt az Orion övével azonosították. Az európai műveltségben az állatövi Nyilas (Sagittarius) a legismertebb égi "nyilas", ő viszont láthatatlan januárban, mivel ekkor a Nap épp az ő házában tartózkodik.
A Nyilas szomszédságában látható továbbá a térdelve nyilazó Herkules csillagkép, a görög mitológia nagy íjászának, Héraklésznek a képmása. Kilőtt nyila, a kis Nyíl csillagkép a Nyilas és a Bak cikkelyének a határán, a Sas és a Hattyú között suhan az égen.
A nyílvessző lesből érkező, váratlan halált hozó fegyver. Jelképként is sokszor ilyen értelmű – még napsugárként is a Nap ártó sugarait jelképezte, s Cupido nyila is a "halálos" szerelem mérgébe volt mártva. A mítoszok számos hőse esett áldozatul orgyilkos nyílvesszőnek, vagy nyíl végzett velük vakeset folytán, a balsors küldötteként.
Nyíl volt régen a sorshúzás eszköze és a népmesékben is a végzeté, istenítéleté (a magasba lőtt nyíl a bűnös fejére visszahullva tesz igazságot). A klasszikus kortól a fertőző betegségek, elsősorban a pestis láthatatlan hordozóját jelképezte, s a Halál attribútuma volt a később általánossá váló kasza helyett. Az ószövetségi szövegek az Úr nyilait tekintik a halál eszközének.

A keresztény ikonográfiában számos szent attribútuma, egyben mártíriumának eszköze a nyíl. Közülük a reneszánsz kedvelt festői témája, Szent Sebestyén (jan. 20.) vértanúsága a legismertebb. Az V. században keletkezett legendája szerint a szent Diocletianus és Maximianus társ-császárok testőrtisztje volt, és 290 táján szenvedett hitéért vértanúságot. A szabad ég alatt egy karóhoz kötözték és összenyilazták, de a keresztény hit halál feletti diadalának élő példájaként felépült sebeiből. Másodszor is elítélték, és ekkor halálra botozták. Egy Lucina nevű asszony, több vértanú eltemettetője, adta meg neki a végtisztességet. Lucináról itt csak annyit, hogy Lucina neve a lux, a télen annyira hiányolt "fény" szóból ered, és egyfelől a halál "hallgatag istennőjének", Hekaténak, másfelől az (újjá)születés istennőinek a "napfényre hozóknak", Dianának és Junonak volt a mellékneve. Diana, aki az Olümposzról nyilaival a Nyilas havát vigyázta, a Nap bábája, Junó meg a Vízöntő olümposzi védnökeként a Nap szoptatósdajkája volt. A Lucina név nem véletlenül került bele tehát Sebestyén történetébe, akit már a félpogány időkben (354-ben!) is ezen a napon tiszteltek az újjászületés havának utolsó szentjeként. Mint a tizennégy segítőszent egyikét, a középkortól kezdve őt hívták segítségül "fekete halál" idején. Sebestyén volt erre a szerepre a legalkalmasabb: "feltámadt" a nyilak okozta sebeiből, s láttuk, a pestist a nyilak jelképezték. A pestis-emlékművek állításának hagyománya az 1576. évi milánói pestis-járványhoz fűződik. A barokk kor oszlopszerű pestis-emlékművei is Sebestyénhez kötődnek. Az 1575-ös pestis idején a milánói nép a szokás szerint Sebestyénhez fordult oltalomért, és a járványtól való szabadulásért cserébe templomot és emlékoszlopot ígért a szentnek. Úgy tartja a legenda, hogy Borromei Szent Károly, Milánó érseke a pestist ebbe az oszlopba zárta be. Sebestyén alakját azóta faragják ki a pestis-emlékműveken. Kivégzéséhez alighanem az ég adott ihletet a legendaszerzőknek.
Hiszen ekkor rnég a Nap "oszlophoz (a Tejúthoz) kötözve" a Nyilas csillagképben tartózkodik, s reá szegeződik a pogány kivégzőosztag mindkét tagjának, a Hercules-nek és a Sagittariusnak az íja. Az égen átellenben ugyanez a jelenet láthatóan (mármint januárban láthatóan) is megismétlődik: az égi íj ott az "oszlophoz (Tejúthoz) kötözött" Orionra szegeződik. (Mint látni fogjuk, az Oriont "alakító" népszerű Szent Kristófot is íjász kivégző osztag elé állították.)

Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium...

...című könyvének Szent Orsolyánál szereplő passzusa szűz címnél is szerepelt:

Szent Orsolya (latin Ursula, magyarul nőstény "medvebocs", "medvécske", "kis medve") akinek nevenapját október 21-én üljük, minden bizonnyal a képzelet szülötte. Legendája a középkorban tűnt fel sokféle változatban. Ezek szerint breton királyleány volt, akit egy angliai pogány fejedelem a követei útján feleségül kért a fia számára. Orsolya feltételeket szabott: vőlegénye térjen meg, legyen társa római zarándokútján, és gondoskodjék számára egy 11000 fős szűzi kíséretről. A szerelmes ifjú még ez utolsó, lehetetlennek látszó feltételt is teljesítette. A vőlegényt Rómában a pápa keresztelte meg, a keresztségben az Etherius nevet kapta. Visszatértükben a Rajnán hajóztak fel, s megálltak Kölnben, amelyet épp ostromoltak a hunok (más változatban a magyarok). Ursula, Etherius és a 11000 szűz – a leánysereg persze szüzessége védelmében – a hunok nyilaitól vértanúságot szenvedett, így lett Ursula Köln patrónusa. A szent nőt ifjú szűzként ábrázolják, kezében a zarándokok botjával, vagy a nyíllal, amelyik megölte.
Ursulát néha úgy ábrázolták, amint egy céltáblaszerű körben társnőit kiterjesztett palástja alá rejti, s reá megfeszített íj szegeződik. Ennek az ábrázolásmódnak a mintái a Könyörületes Szűzanya (Mater Misericordia) XIII. századtól elterjedt képmásai, amelyek Máriát egyedül, teljes alakban jelenítik meg, amint palástját oltalmazó sátorként pirinyó emberkék térdeplő sokasága fölé teríti.
Orsolyánkat a következők kötik a Mérleg havához. Vőlegényét, a mártír angol herceget Etheriusnak hívják. A görög eredetű név magyarul "légiest" jelent. A csillaghitben ez többek között a Mérleg sajátja, a jegynek a levegő az eleme. A mártír szűz nevét viszont "nőstény kis medvének" is fordíthatjuk, ez pedig a Sarkcsillaghoz kötözött Kis Göncöl hivatalos neve (latin Ursa Minor). A Kis Medve csillagzat "orra" a középkorban Orsolya-nap táján a Nap felé mutatott, mely akkor, a Mérleg és a Skorpió havának mezsgyéjén éppen a Kis Medve alatt tartózkodott. (A képmásokon a céltábla közepére, Ursulára mutató nyílvessző is a Sarkcsillagra utal!)
A historikus felszín alatt a legenda alapszövetében más csillagos motívum is felismerhető. Ezen a jelképi síkon a Rajna a Tejúttal azonosítható – a régi Argó Hajó nevű Tejút-csillagkép mutatja, hogy az égi folyam "hajózható", erre vallanak a Tejút különböző népek által adott folyamnevei; az obi-ugor Ob, az egyiptomi Nílus, a hindu Gangesz név az adott helyen, adott összefüggésben a Tejutat jelenti –, annak miriád csillagával pedig a 11000 szűz, párhuzamként l. a Tejút magyar Tündérút és a Kis Medve Tündérasszony csillaga, neveit. Ami a hunok (magyarok) legendabéli szereplését illeti, továbbgondolásra érdemes, hogy az eurázsiai hagyománykörben a Kis Medve mint az égisten fára (Sarkcsillagra) akasztott, nyíllal teli tegze is megjelenik (finn és lapp csillagmondákban), s hogy a Tejút körül és a Tejúton mennyi íjas, nyilas csillagzat látható. Az Orion és az archaikus Íj csillagzat a nyári, a Hercules, Nyilas, Nyíl csillagzat a téli "folyószakaszon".

A Szimbólumtár adata:

Az íj a hegyes végződéssel ellátott nyílvessző kiröpítésére való hajlékony, húros fegyver. A spirituális megvilágosodás jelképe; a feminin (íj) és a maszkulin (nyílvessző) princípium egysége. Kozmikus szimbólumként az íj íve a Nap égi útját jelöli, a húr (ideg) rögzítési pontjai kelet és nyugat. A nap-, az ég- és a villámistenek attribútuma.
• A sámánrítusok ősi eszköze, például az íj egyensúlyozása a jósló, sorsjelző, igazságosztó szertartásokban játszott fontos szerepet. A sámánutazás egyik jelképe a repülő nyílvessző.
• A bráhmanizmusban az upanisad ('titkos tanítás') szimbóluma, amely a bráhman (bráhman/Brahmá), az örökkévaló, világfenntartó elv megértésének eszköze: "Íjad legyen az upanisad nagy fegyvere, / tedd nyílvessződül az imádságot reá, / feszítse meg Erre irányuló gondolatod, / és a cél Ez, a nem-múló bráhman legyen" (Mundaka upanisad, II. 2).
• Kínában a fiúgyermek születését jelezte az ajtóra függesztett íj (Pu Szuling: Előszó Lino-csej furcsa történeteihez). A mongol népeknél apotropaikus jelentéssel bír a gyermek születésekor a jurta bejáratára függesztett íj és nyílvessző.
• A görög-római mitológiában Erósz/Amor/Cupido, Apollón/Apolló és Artemisz/Diana attribútuma; utal a Nap és Hold fénysugaraira, valamint az igazságosztó, büntető funkcióra (Niobé).
• A Bibliában az Úr haragját, bosszúját jelzi: "Kilövöm rájuk minden nyilam. Éhséggel rakott csűr lesz majd az íj" (MTörv 32,23-24). A "nappal repülő nyilak" az égető sugarak (Zsolt 91,5). A profetálás erejére utal Izajásnál: "Mint a hegyes nyíl, olyanná tett" (Iz 49,2). Az Apokalipszis első lovasának kezében a pusztulást jelenti (Jel 6,2) (Apokalipszis lovasai). Pál apostol a gonosz tüzes nyilát említi, amelyet a hit pajzsával lehet elhárítani (Ef 6,16).
• Dante Isteni Színjátékában a világegyetem rendjének középpontja Isten: "a jelzett Rendnek célja s orma", s mindenfelé "áramlik: az Ij erejével röpítve, melynek / minden vesszője megpihen a Jelben" (Paradicsom, I. 125-126).
• A keresztény ikonográfiában a nyíllal megkínzott, kivégzett mártírok attribútuma, például Szt. Orsolya, Szt. Sebestyén (Hans Memling: Szent Orsolya vértanúsága, Szent Orsolya ereklyetartó szekrény egyik táblája, 1489, Brugge, Sint Jans-hospitaal; Mantegna: Szent Sebestyén, 1480, Párizs, Louvre), valamint a vadászat során véletlenül eltalált Szt. Egyed ábrázolásain látható.
A nagy középkori járványok idején a gyorsan terjedő betegségek, elsősorban a pestis jelképévé vált, ezért Szt. Sebestyénhez, majd a XVII. sz.-tól Szt. Rókushoz és Borromei Szt. Károlyhoz imádkoztak gyógyulásért. Az antik 'szerelem' jelentéssel összefüggésben az Isten iránti szeretet szimbólumaként a nyíllal átlőtt lángoló szív Szt. Ágoston és Avilai Szt. Teréz attribútuma (Bernini: Szent Teréz extázisa, 1647-1652, Róma, Sta Maria della Vittoria).
• Az európai mitologikus tárgyú művészetben Artemiszt, a vadászat istennőjét gyakran ábrázolják íjjal és nyílvesszőkkel (Fontainebleau-i iskola: Diana vadászaton, 1550 k., Párizs, Louvre). Erósz/Amor íja és nyílvesszői a szerelem sebet ejtő és mindent legyőző hatalmát jelképezik, ennek megfelelően a szerelmi költészet gyakori toposza: "áldottak [...] az íj s a nyíl, melyektől sebet szereztem" (Petrarca: Áldott a nap); "Vagy te egészséges, én peniglen sebes / szerelem nyila miát" (Balassi: Altera inventio: Az fülemülének szól). Erósz ábrázolásain jellegzetes attribútum az íj és a nyílvessző (Botticelli: Tavasz [Primavera], 1485 k., Firenze, Uffizi; Caravaggio: A diadalmas Amor, 1603, Berlin, Staatliche Museen).
• A korai középkorban a rablóhadjáratot szervező nomád népek – köztük a honfoglalás kori, majd a X. sz.-i kalandozó magyarok – lovas-nyilazó harcmodora a kegyetlen pusztítást jelentette, amelyet a nyíl és íj biblikus példái révén Isten büntetéseként is értelmeztek. A tatárjárásra utalva ebben az értelemben szerepel Kölcsey Hymnusában is: "Most rabló mongol nyilát / Zúgattad felettünk." A magyar hagyományban Hunor és Magyar fegyvere, a Csodaszarvas-monda ábrázolásain jellegzetes attribútumuk.

Mint harci eszköz Robin Hood és Tell Vilmos legendás alakjához is kapcsolódik.

Jeremy Roberts Kínai mitológia...

...című könyvében az isteni nyilas Yi-ről szóló szócikkénél írja:

Yi (yi yi, Jen i, shen i, hou i, Archer Lord, Divine Archer, Good Archer).
An important figure in ancient Chinese myth, Yi usually appears as a hero who saves the world, though in some tales he is a villain whose sins bring down the rule of the mythic Xia dynasty. Yi was known as the "divine archer" for his skills in hunting with a bow and arrow. Earlier myths say he was a military chieftain in the service of Emperor Ku; later myths describe him as a descendant of Ku, who served Ku's successor, Emperor Yao.
—
Yi (yi yi, Jen i, shen i, hou i, íjász úr, isteni íjász, jó íjász).
Az ősi kínai mítoszok fontos alakja, Yi általában a világot megmentő hősként jelenik meg, bár egyes mesékben gonosztevő, akinek bűnei a mitikus Xia-dinasztia uralmát döntik meg. Yi az "isteni íjász" néven volt ismert az íjjal és nyíllal való vadászatban való jártassága miatt. A korábbi mítoszok szerint katonai vezető volt Ku császár szolgálatában; a későbbi mítoszok Ku leszármazottjaként írják le, aki Ku utódját, Yao császárt szolgálta.

Az alábbi részre Nap – pótnap címnél is volt utalás ide:

The best-known story connected with Yi tells of how he shot nine of the 10 Suns out of the sky. This caused him to be banished from Heaven and sent to Earth, where he became a human being. The basic story was often modified and elaborated on, but the main details remained the same:
In the beginning of time, there were 10 Suns, corresponding to the 10 days of the week in the early Chinese calendar. These Suns were the children of Tiayang Dijun and Xihe, the god of the eastern skies and goddess of the Sun. The Suns lived in a mulberry tree named Fu Sang. To keep order on Earth, Xihe would drive just one of her Suns to the edge of the sky each morning so Earth would have light and warmth; she would then drive it back to the mulberry tree in her chariot at the end of the day so Earth could rest.
After many years, the 10 Suns rebelled against their solo trips and decided all to go at the same time. They were so happy to be shining together that they decided to stay at the edge of the sky. The heat from their combined energy withered all the crops, dried up the soil, and even melted rocks. It was said that an egg could be fried in someone's hand. The drought began to dry up the forests and streams. Monsters and wild beasts fled the forest in search of food and began to kill and eat people. The monsters included a Cha-yu (a dragon-headed beast), a huge snake, and a bird so massive that its wings caused windstorms.
The people begged Emperor Yao to do something. He in turn prayed to Taiyang Dijun to take pity on Earth. The god ordered nine of the Suns to return to the mulberry tree, but the Suns would not leave the sky. So he asked the divine archer, Yi, to help him figure out a way to scare the Suns back to the mulberry tree. He gave Yi a vermilion (or bright red) bow and a quiver of white arrows, telling him to frighten the Suns and kill the monsters or drive them back to the forests.
But Yi decided that the only way to stop the Suns was to shoot them out of the sky. And so he did. Some versions of the story say that Yi studied the situation and saw that each Sun came up one by one, and so he shot them down as each appeared. Other versions have the Suns lined up together, as Yi aims his arrows at each one. When he hit each Sun, there was a huge ball of fire and a flaming explosion. The dead Suns fell to Earth in the form of a three-legged raven. Emperor Yao realized that if Yi killed all 10 of the Suns, there would be no warmth or light left on Earth. According to one version, he told one of his soldiers to steal one of Yi's arrows so Yi could not destroy all 10 Suns. Another version has each of the Suns begging for mercy. Only the last Sun promised to come out faithfully each morning and go to sleep every night. Yi was so touched by its sincerity that he allowed the last Sun to live. After shooting the Suns, Yi went on to kill the monsters and drive the wild animals back into the forest.
Yao and the people of his empire praised Yi for saving them. But when the divine archer returned to heaven, Taiyang Dijun was furious that Yi had murdered nine of his Suns. He ordered Yi and his wife to leave Heaven and condemned them to live on Earth as human beings, with no divine powers. Yi didn't mind this too much, because he spent all his time hunting in the forests. But Yi's wife, Zhang E, was miserable, since she knew that she would die one day.
Zhang E sent Yi to visit Xi Wang Mu, the Queen Mother of the West, at Kunlun to beg her for the Elixir of Eternal Life. The Queen Mother agreed to help. She gave the couple one vial of elixir. This was enough to allow two people to live forever on Earth or one person to gain complete immortality, which included supernatural powers.
Yi was perfectly willing to share the elixir with his wife. But Zhang E couldn't stand the thought of continuing to live on Earth. She wanted the elixir all to herself. An astrologer told her she could escape to the Moon, where the gods couldn't reach her. And so she drank the elixir. But as she soared upward, she changed into a striped toad, Chanchu.
When Yi realized his wife had taken the elixir, he knew that he would one day die. He decided that he should teach other humans his archery and hunting skills so the knowledge would not be lost after his death. He took on a student named Beng Meng who soon became an expert archer. But Beng Meng was very competitive. Frustrated and jealous of Yi's superior abilities, Beng Meng killed his master with a club made from a peach tree.
—
A legismertebb Yi-hez kapcsolódó történet arról szól, hogy a 10 Napból kilencet lelőtt az égből. Emiatt száműzték az égből, és a Földre küldték, ahol emberré vált. Az alaptörténetet gyakran módosították és továbbfejlesztették, de a főbb részletek megmaradtak:
Az idők kezdetén 10 Nap volt, ami a korai kínai naptárban a hét 10 napjának felel meg. Ezek a Napok Tiayang Dijun és Xihe, a keleti égbolt istenének és a Nap istennőjének gyermekei voltak. A Napok egy Fu Sang nevű eperfában éltek. Hogy rendet tartson a Földön, Hszihe minden reggel csak az egyik Napot hajtotta az égbolt szélére, hogy a Földnek fénye és melege legyen; majd a nap végén szekerén visszahajtotta az eperfához, hogy a Föld pihenhessen.
Sok év elteltével a 10 Nap fellázadt az önálló utazások ellen, és úgy döntöttek, hogy mindannyian egyszerre mennek. Annyira boldogok voltak, hogy együtt ragyoghatnak, hogy úgy döntöttek, az égbolt szélén maradnak. Az együttes energiájukból származó hő elszárította az összes termést, kiszárította a talajt, és még a sziklákat is megolvasztotta. Azt mondták, hogy egy tojást is meg lehet sütni valakinek a kezében. A szárazság kezdte kiszárítani az erdőket és a patakokat. Szörnyek és vadállatok menekültek az erdőből élelem után kutatva, és elkezdték megölni és felfalni az embereket. A szörnyek között volt egy Cha-yu (egy sárkányfejű fenevad), egy hatalmas kígyó és egy olyan hatalmas madár, hogy szárnyai szélvihart okoztak.
Az emberek könyörögtek Yao császárnak, hogy tegyen valamit. Ő pedig Taiyang Dijunhoz fohászkodott, hogy könyörüljön meg a Földön. Az isten megparancsolta kilenc Napnak, hogy térjen vissza az eperfára, de a Napok nem akarták elhagyni az eget. Ezért megkérte az isteni íjászt, Yit, hogy segítsen kitalálni, hogyan lehetne a Napokat visszaijeszteni az eperfához. Adott Yi-nek egy cvörös (vagy élénkvörös) íjat és egy fehér nyilakkal teli tegezt, és azt mondta neki, hogy ijessze meg a Napokat, és ölje meg a szörnyeket, vagy űzze vissza őket az erdőkbe.
Yi azonban úgy döntött, hogy az egyetlen módja a Napok megállításának az, ha lelövi őket az égből. Így is tett. A történet egyes változatai szerint Yi tanulmányozta a helyzetet, és látta, hogy minden egyes Nap egyenként emelkedik fel, ezért lelőtte őket, amint mindegyik megjelent. Más verziók szerint a Napok egymás mellett sorakoznak, és Yi mindegyikre célba veszi a nyilakat. Amikor mindegyik Napot eltalálta, hatalmas tűzgömb és lángoló robbanás keletkezett. A halott Napok egy háromlábú holló formájában hullottak a Földre. Yao császár rájött, hogy ha Yi mind a tíz Napot megöli, akkor a Földön nem marad sem meleg, sem fény. Az egyik változat szerint azt mondta egyik katonájának, hogy lopja el Yi egyik nyilát, hogy Yi ne tudja elpusztítani mind a 10 Napot. Egy másik változat szerint mindegyik Nap kegyelemért könyörög. Csak az utolsó Nap ígérte meg, hogy minden reggel hűségesen kijön, és minden este elalszik. Yit annyira megérintette az őszintesége, hogy életben hagyta az utolsó Napot. Miután lelőtte a Napokat, Yi továbbment, hogy megölje a szörnyeket és visszaterelje a vadállatokat az erdőbe.
Yao és birodalmának népe dicsérte Yit, amiért megmentette őket. De amikor az isteni íjász visszatért a mennybe, Taiyang Dijun dühös volt, hogy Yi megölte kilenc napját. Megparancsolta Yi-nek és feleségének, hogy hagyják el a mennyet, és arra ítélte őket, hogy a Földön éljenek, mint emberi lények, isteni hatalom nélkül. Yi ezt nem nagyon bánta, mert minden idejét az erdőkben töltötte vadászattal. Yi felesége, Zhang E azonban nyomorultul érezte magát, hiszen tudta, hogy egy napon meg fog halni.
Zhang E elküldte Yit, hogy látogassa meg Xi Wang Mu-t, a Nyugat Anyakirálynőjét Kunlun^[16], hogy könyörögjön neki az Örök Élet Elixírjéért. Az Anyakirálynő beleegyezett a segítségbe. Adott a párnak egy fiola elixírt. Ez elég volt ahhoz, hogy két ember örökké élhessen a Földön, vagy egy ember teljes halhatatlanságot nyerjen, ami természetfeletti erőket is magában foglalt.
Yi tökéletesen hajlandó volt megosztani az elixírt a feleségével. De Zhang E nem tudta elviselni a gondolatot, hogy továbbra is a Földön éljen. Az elixírt csak magának akarta. Egy asztrológus azt mondta neki, hogy a Holdra menekülhet, ahol az istenek nem érhetik el. Így hát megitta az elixírt. De ahogy felszállt a magasba, átváltozott egy csíkos varanggyá, Chanchu-vá.
Amikor Yi rájött, hogy a felesége megitta az elixírt, tudta, hogy egy napon meg fog halni. Elhatározta, hogy más embereket is megtanít íjászatra és vadászatra, hogy halála után ne vesszen el a tudás. Felvett egy Beng Meng nevű tanítványt, aki hamarosan szakértő íjász lett. De Beng Meng nagyon versengő volt. Frusztrált és féltékeny volt Yi felsőbbrendű képességeire, ezért Beng Meng megölte mesterét egy barackfából készült bunkóval.

Az íj és a nyíl ősi vallási eszköz

Erről volt szó már. Kereszt, kereszténység, miss, hamartia és más címnél a bűnről, az Istenhez vezető útról való letérésről volt szó: aki nem találja el a célt, bűnt követ el. Hasonló a tévely és a devil fogalmainak összetartozása.
Legutóbb try címnél volt arról szó, hogy a próbálkozás a jó útra való kerülés ideáját fejezheti ki (szintén nyilas-íjas tematikára gondoltunk ott).

Sumér és akkád témák

Fentebb volt szó szexualitásról. Itt még most csak egy a Gyárfás Ágnes Tellói pecsét című az Ősi Gyökér 2013/1-2. sz. megjelent cikkében Labat 103-asként általa megadott jelről szóljunk.

Gyárfás Ágnes Oriont keresi a jelben, de a képjel mellé írott Mus kígyót jelent, ami valóban Tejútként = Nílus = Nyíl is.

Egyiptomi témák

A Wordsense.eu oldalon hozott (úgy rémlik, már másutt is taglalt) egyiptomi pdt = íj vajon nem-e Sopdet lehet?

Perzsa íjas témák

Brow címnél volt szó az abrū-kamān = íjat formázó szemöldökű, abrū-hilāl = holdsarlót formázó szemöldökű szavakról. A szemöldökben könnyű ívet/íjat látni, még inkább a holdsarlót. Azóta a vele azonos alakú próba szó kapcsán, valamint Ábrahám íjászsága kapcsán is ilyen összefüggésben szóltunk.
Lásd még Tír.

Arab nyilas-íjas témák

Az arab nyelv szavai kapcsán szóba került, milyen tárolta a magyar mitológiát. Az íj és a nyíl mitológiájának különböző formákban való előfordulása persze nemcsak arab részről érdekes.
Itt az eddig arab forrásokból megismert témákat sorolnám fel.

1. Az arab (férfi) özvegyet jelentő (árva szóhoz kissé hasonló) armal szóra Ali Elias Quora válaszoló^[17] viszont azt az érdekességet hozza fel, hogy az íjből kilőtt nyíl, mely nem talál a célba, arra is azt mondják, hogy "armal."

2. A Prophetical, Educational and Playing Cards című könyvben említésre kerül egy arab játék, melyet nyílvesszőkkel játszottak:

Mr. Culin also mentions the "Meisir game of the Arabs," when seven arrows were shaken from a tube or quiver. This old game was played before the time of Christ, and Mahomet prohibited it, calling it "the work of devils." Arrows made of naba tree were used. (This name was seemingly derived from Naib or prophet.)
—
Culin úr megemlíti az arabok "Meisir játékát" is, amikor hét nyilat ráznak ki egy csőből vagy kosárból. Ezt a régi játékot Krisztus előtt játszották, és Mahomet betiltotta, "az ördögök művének" nevezve. A naba fából készült nyilakat használták. (Ez a név látszólag a Naib, azaz próféta szóból származik).

• Nap címhez bekerült a naba és a prófétát jelentő szó is közben. De a Meisir elnevezés is érdekes: tán Egyiptom Misr neve lenne?

They were of a bright yellow colour, and when shaken in the box gave a peculiar ringing sound, so arrows made of any other wood were considered undesirable and were discarded. Each arrow had a name and was marked with a numeral.
—
Élénksárga színűek voltak, és a dobozban rázva különös csengő hangot adtak, ezért a más fából készült nyilakat nem tartották kívánatosnak, és elvetették őket. Minden nyílvesszőnek volt egy neve és egy számmal volt megjelölve.

3. Ahogy jász címnél is szerepelt, az arab yasar jelentése sorsot húzni, íjakkal (helyett nyilván nyilakkal).

4. Az arab-perzsa khatil = célba találás (nyílé) szót K-T váza miatt kite címnél is említettük.

Ha már játék, a szerencsejáték is játék. Khamor címnél említettük az ezen alábbi oldalon előjövő arab qimār > oszmán-török kumar = szerencsejáték szót. Nyilván íjjal és nyíllal játszották (bár a hazard címnél taglalt héber párja kapcsán nem erről szóltunk) és előbbi neve átragadt, ahogy a görög hamartia = bűn fogalma is hasonlóképpen alakult ki.

Héber nyilas témák

Tatár bárány – szkíta bárány cím/alcímnél John Ashton Curious Creatures in Zoology című 1834-es irányadó könyvének adatait olvasva találkozunk nyilas szimbolikával: a növényhez (életfához) köldök(zsinór)ként (is) kötődő bárány leszakajtása pontos nyíllövésekkel történik. Okunk van feltételezni, hogy az eredeti képzet itt is csillagászati eredetű. Pontosan nem sikerült megfejteni mi lehet, de dzsed, kecske és kos, zsidó és más címeknél is megemlítettem a dolgot, hátha valahol valami közelebbit találunk.
Ott (tatár bárány – szkíta bárány alcímnél) nemcsak nyíllal, de dárdával való leszakításról is volt szó a jeduah kapcsán, márpedig az azonos alakú dzsida dárdaszerű fegyver, és nemcsak a világtengellyel és az életfával lehet megfeleltetni, hanem akár a szkíta névvel is, melynek nyilazó értelme ismert (a dárda a dart szó értelmén keresztül is nyílvessző értelmű lehet, de a javelin és Jugula címnél is volt erről szó).

A fentebb már egy adattal jelentkező Morris Silver Talking Ancient Mythology című könyvének 139-140. oldalán taglalja, hogy Káin nem más, mint az égbolt íja, majd kitér a héber galgal kifejezésre is.

Molnár V. József Bak – Karácsony hava, Boldogasszony hava...

...című Ősi Gyökér 2006/4. sz. megjelenő cikkében az egyik leghíresebb ókeresztény vértanú, Sebestyén kapcsán írja:

Császári testőrparancsnok volt, akit elszánt keresztény hitvallása miatt lenyilaztak, majd miután sebeiből felépült és szolgálatra jelentkezett, halálra botozták. A betegséget és a halált az archaikus hitvilág mind a görögöknél, mind az ószövetségi zsidóságnál a nyíl művének [v.ö. Íz > szanszkrit ishu] tulajdonította. A pestis nyila ellen már a VII. században Sebestyén oltalmát kérik a hívek.

Ainu témák

Az Ainu Mosir ("Az Ainu/Emberek Földje") című film a Iomante ünnep köré szerveződik. A tradíció szerint (mely hagyományt 1978-ban fejeztek volna be, a film szerint) medvét áldoztak ezen tűzünnep keretében. A medvét nyíllal kellett megölni. Az ünnep bevezető szakaszában (Marino fáklyás felvonulás ünnep rész) éneklő emberek dalának egyik sora is "készítsd elő íjadat és nyiladat," mindez miközben egy íjjal táncoló férfit tapsolva-dalolva állnak körben.
Ahogy a filmben 1:06:55-nél vetített dokumentumfilmben mutatják és mondják, először a megélesítetlen/kihegyezetlen (amolyan vattás végű) nyilakkal lőnek a medvére (bocsra), többen is, majd egy valaki közelről végez vele.
Az esti mulatság után másnap hajnalban elküldik az istent. Ez a filmben úgy történik, hogy az emelvényen elhelyezett faháncs-bábú-testű medvefej felett átlőnek egy nyilat az égbe. Így küldik el a medveistent.

Lásd még ezen oldalon.
Mint medve címnél írottak alapján kiderül, a kamu japán nyelven medve jelentésű. Talán ainu eredetű szó, gondoltam volna, de KAN címnél írottak alapján vagy kínai, comet címnél írottak alapján meg akár belső fejlődésű lehet.

Japán témák

Yama címnél Jámi nyílvesszeje kapcsán előjövő japán adat ezen oldal szerint:

Yumi (弓) is the Japanese term for a bow. As used in English, yumi refers more specifically to traditional Japanese asymmetrical bows, and includes the longer daikyū (大弓) and the shorter hankyū (半弓) used in the practice of kyūdō^[18] and kyūjutsu, or Japanese archery. The yumi was an important weapon of the samurai warrior during the feudal period of Japan. It shoots Japanese arrows called ya (see here).
—
A yumi (弓) a japán íj kifejezés. Az angol nyelvben a yumi pontosabban a hagyományos japán aszimmetrikus íjakra utal, és magában foglalja a hosszabb daikyū (大弓) és a rövidebb hankyū (半弓) íjakat, amelyeket a kyūdō^[18:1] és a kyūjutsu, vagyis a japán íjászat gyakorlása során használnak. A yumi a szamuráj harcosok fontos fegyvere volt Japán feudális korszakában. A japán ya nevű nyilakat lövi ki (lásd itt).

A japán kyūdō = íjászat és kyūjutsu = íjászat művészete jelentésű; kimondottan az első szó úgy aránylik a kutya szóhoz, ahogy az eb az ívhez.

Lapp-finnségi nyilas témák

Jankovics Marcell A fa mitologiája...

...című könyvének 132. oldalán található lapp csillagmondával kapcsolatos adata arctic címnél is szerepelt (itt a medvék íjakkal vannak helyettesítve):

A "szögre akasztás" kozmikus léptékű változata a lapp csillagmitológia csodaszarvas mondájának záróaktusa, ami egyben a világ(korszak) végét is jelenti. A mítosz szerint Tiermesz viharisten...

• Finn szerzők az Ökörhajcsár csillagképpel azonosítják^[19] a Favtna, más néven Tiermesz, a medve alakban járó lapp viharistent. A csillagisten megfeszített és nyilakat lövöldöző íja a jávorszarvas csillagzatra "mutató" Nagy Medve (Ursa Maior) csillagkép.

...nyilakat lődözve űzi a Mjandas szarvast (íja a Nagy Medve, a menekülő állat agancsa a Cassiopeia, teste a Perseus és a Szekeres csillagképekből áll). Amikor a vadászó Tiermesz megpihen, íját a Sarkcsillagra akasztja (a pihenő íj a Kis Medve). A lappok úgy tartják, hogy akkor lesz vége a világnak, ha Tiermesz elejti a szarvast, és íját végleg a szögre akasztja. A lappok két íj csillagzata úgy viszonylik egymáshoz, mint a Kalevalebeli Otsó ifjúkori önmagához. Míg a megfeszített íj a kifejlett mackónak felel meg: Tiermesz kezében szarvasra vadászik, a másik, a halott medve bőrének, ill. a bocs bölcsőjének megfelelő Íj a világfába vert szögön lóg.

Hun-germán nyilas témák

Lot címnél is szó volt sorshúzásról, nyílvesszőkkel.
Lutri is sorshúzással kapcsolatos.

Török nyilas témák

Ugor címnél leírtuk, hogyan, miképp alakulhatott ki a török ok = nyílvessző értelme. Lásd ott.

Szkíta-hun-magyar nyilas témák

Jézus és a Biblia íjfeszítő népektől való származásának bizonyítékai cím/alcímnél volt szó róluk.
Az alábbi ÁKTV műsorban 1:56:03-nál Kubínyi Tamás kifejti, hogy Jézus szkíta fajúságára vagy inkább úgy mondanám, hogy a kereszténység szkíta eredetére utal Tamás evangéliuma 47-je, ahol Jézussal azt mondatja: "Lehetetlen, hogy egy ember egyszerre két lovat üljön meg és hogy egyszerre két íjat feszítsen."
Lásd még Rómaikhoz 3.23 részt például miss és hamartia címnél, ismét íjász-nyilas téma kapcsán.

Eb mint Év és Ív és Eb mint Ív/Íj cím/alcímnél (is) volt szó arról, hogy ami egy helyütt Kutya/Eb(csillag/zat), az másutt Ív/Íj csillagzat. És lám, amikor a joruba ìfẹ́/ife = szerelem szóra ráleltem, biztos voltam benne, hogy itt is ugyanaz a kiinduló idea, mint love (valamint Ámor és a többi) esetében: íjlövés = szerelem (a nemzés aktusához szükséges előfeltétel).

Pintye Mihály Anonymus végzetes névcseréje – Kik voltak a besenyők?...

...című az Ősi Gyökér 2007/2-3. sz. megjelent cikkében írja (kérdés, mennyire van igaza az első részt illetően):

Évtizedes vizsgálódás tapasztalata juttatott a fellsmerésre, hogy a besenyők és székelyek eltérő temetkezési szokása az egyedülállóan kozmikus gyökerű magyar kettős királyság királyainak származtatásából ered. Egyik király (Tarján) a Naptól származtatta magát, ezért néprészével (besenyő) együtt K-NY, azaz fejjel kelet felé temette el halottait. A sírba tették lovuk lenyúzott bőrét a benne hagyott vagy leválasztott koponyával. A másik király (Gyula) a Holdtól származtatta magát, ezért néprészével (székely) a Holdjárásának megfelelő kultikus NY-K irányba, egész lóval temetkeztek. Társadalmi rangjukat a melléjük tett nyilak számával jelezték.
A két magyar törzs egymáshoz képest tükörkép-szerűen temetkezett. Mintázták a kelő-nyugvó Nap-Hold, világosság-sötétség, halál-újjászületés misztériumát. (A Holdat Ny-K a Napot K-Ny tükörképének tartották).

• A temetkezésnél maradva, ott azon címnél volt szó a régi szokásról, miszerint az égbe lőttek nyíllal a szertartás során.
  Talán (nyilván, hiszen Szent György anno a tavasz első napjának számított volt) télkiűzés hagyományához tartozó, hogy az április 24. címnél taglalt Szent György-napi kilövés népszokása^[20] kapcsán is előjön a lövés, mely a puskák korszakát megelőzően nyilván nyíllövés kellett legyen. A lövés mögött pedig nemcsak ölni hanem nemzeni fogalmak is megtalálhatók.

Nimrud íjai Hunor és Magor íjai cím/alcímnél tárgyaltuk a kul-obai kurgán lelet két nyilazós "arkadash"-os kompozícióját, ahol az íjakból ugye ugyanúgy kettő van (ahogy a csillagképekből), mint ahogy Janusnak két arca van. Ott a nyilak íránya is mutatja, hogy a felfelé emelt nyíl Magoré (a(z időharcban a) növekvő félévre utal), a lefelé tartott Hunoré (tehát nem égi és földi ellenségek ellen harcolnak).
Ipolyi Arnold Magyar mythologia című könyvének 577. oldalán szól a nyílvetés határjelölő szerepéről. Nyíl címnél írottakat is lásd.
Legutóbb try címnél volt arról szó, hogy a próbálkozás a jó útra való kerülés ideáját fejezheti ki (szintén nyilas-íjas tematikára gondoltunk ott, ahogy közben brow, próba és prove közösnek vélt eredete kapcsán is).
Tárgy szavunk régebben lő-cél, tárgyal pedig célra irányoz jelentésű is volt. Fennmaradt egy szólásban:
Se íja, se tárgya. (Teljesen felkészületlen valamire.)

Íjas-nyilas témák meséinkben

Nehéz lenne mindet felsorolni, így csak néhányat említsünk. Az arany nyílvessző mesének már címében is megvan a nyíl.
Az Ősi Gyökér 2013/3. számában Gyárfás Ágnes által Béka királykisasszony című mesében a történet azzal indul, hogy királyfik három nyílvesszőt lőnek ki, azzal a céllal, hogy ahova a nyílvessző lehull, onnan hozzanak feleséget. A nemzés/teremtés kezdő mozzanata ez.

Hátrafelé lövő lovon ülő hunok

Ismert a hun íjászok azon módszere, mely szerint menet közben, a lovon hátrafelé, amikor a ló négy lába a magasban volt, kellett lőniük (mindezt a megfelelő szögben és erővel, gondoljunk csak bele!). Erre vonatkozóan valahol valaki képábrázolással is hozott bizonyítékot, de meglepő, hogy – L. Kecskés András Etruszkok – Szabinok. Etruszk – magyarok? című az Ősi Gyökér 2011/4. sz. megjelent cikkében talált képi adat szerint – az etruszkoknál is találunk ilyen ábrázolást.
Angolul ezt így hívják: Parthian shot.

Mivel a hátrafelé nézés témájában a szarvas is ismert, nem lehet, hogy itt is évköri értelmezéssel kell (is lehet) számolni?

Lásd még nyíl feltételezett nevei magyar és más szócsoportok szerint cím/alcímet.

Lábjegyzetek